Sila, az Időjárás Szelleme
RÉGES-RÉGEN egy férfi egy óriásbébire bukkant, aki a földön feküdt, rénszarvasbőrbe öltözve. A feje akkora volt, mint egy szikla, és a fütyköse olyan nagy, hogy négy ember fért volna el rajta sorjában.
És annyi húsa volt ennek a bébinek, hogy egész télre elegendő élelemmel látta volna el a falut. Az óriásbébi azonnal megsejtette, mire gondol az ember. - Ha megesztek engem, a világnak vége lesz. Az ember felnevetett. De a bébi folytatta: - Sila vagyok, a szél és az időjárás szelleme, minden helyek ura. Amikor a bőrt megrázom a testemen, az egész világ beleremeg. - Hahaha – nevetett a férfi, és elővette a kését. - Ha nem hiszel nekem, érintsd meg a kislábujjamat… A férfi így tett. Hirtelen elkezdett esni a hó. - Most érintsd meg a fejem. A férfi megérintette a bébi fejét. A hó szakadni kezdett, szél jött, és ledöntötte az embert a lábáról. - Érted már? Nem számít, mennyire vagy éhes, az időjárást soha nem szabad megpróbálnod megenni… És alábbhagyott a szél, az óriásbébi pedig lassan fellebegett az ég tetejére. Innentől ott élt, és onnan már igaziból rázta meg a bőrt a testén.
|