Egy beszámoló, egy kajakteszt, olvassátok, okuljatok, okosodjatok, sokasodjatok. Tengerikajak teszt, egy régi motoros tollából, Borka Zsolt kajak rulez...

RENDHAGYÓ  „KAJAKTESZT”

Az idézőjel azért került a címbe, mert előre szeretném bocsátani, hogy megállapításaim szubjektívek, csak a saját szempontjaim és kajaktudásom mellett lehetnek helytállóak. Magamról csupán annyit, hogy kajaktúrázásban járatlannak nem nevezhető 185 cm magas 87 kg-os derékfájós vénember vagyok. Ja és talán kissé elfogult a gyártóval szemben, de a forgalmazásban semmilyen formában nem vagyok érdekelt. A Prijonról röviden annyit, hogy szerintem a legjobb anyagokból, a legátgondoltabb részletmegoldások alkalmazásával többnyire erősen középszerű teljesítményt nyújtó, de kényelmes és strapabíró hajókat készítenek.

Erre az általánosításra 2009-es Marlinnal alaposan sikerült rácáfolniuk (valószínűleg a tervezésben résztvevő svéd importőr hatására). A recept egyszerű lehetett-összegyúrták a Seayakot és a Barracudát, majd alaposan újragondolták az egészet.

Első ránézésre szép. Hosszú, karcsú, megemelt első, lenyomott hátsó deck, egészen „inuitos” forma, gyorsaságot ígér. Az alacsony hátsó fedélzet sokat segítene az eszkimó fordulóban, ha sikerült volna alacsonyabb deréktámaszt szerkeszteni hozzá.

Első próba a Rómain Ádám hajójával : Beszállás könnyű, a lábtér még nekem is megfelel. Az általam eddig próbált hajók közül ezzel volt a legjobb kontaktusom, így a kissé billegős elsődleges stabilitás nemhogy zavaró lenne, csábít az „élezésre”. Könnyen siklik hosszához képest egészen jól fordítható.

Második próba szintén Ádám hajójával. Tegyük hozzá gyors kajakom már van, egy Barracuda, de abból kétóránként ki kell szállnom megmozgatni a derekamat és megvárni a többieket. (Na jó ez volt a nagy arc) Indulás a Rómairól kellemes péntek délutáni esőben. Két óra alatt 10 km fölfelé különösebb erőlködés nélkül a Dénes Gábor készítette aleut dióverővel, egy óra visszacsurgás. Derékfájásnak, kényelmetlenségnek nyoma sincs, frissen szállok ki.

A második és harmadik próba között meglátogattam egy szaküzletet a Váci úton, így a továbbiakban a nyár végi árleszállításnak köszönhetően már saját Marlinomat próbálgattam. Ádámétól két fontos dologban különbözik. Elsősorban sokkal szebb, mert piros és az enyém. Az új műanyag kormánylapátot kaptam hozzá, a mai hadifegyvereknél elterjedt fröccsöntött üvegszálas műanyagból készül, áramvonalas profillal. (20 km/h fölött biztos számít néhány századot)

Jöhet a harmadik próba, hogy viselkedik szűk kanyargós, bujkálós vízen teljes felszereléssel megpakolva? Mi sem egyszerűbb, kajakok az Ignis tetejére (kicsit túlméretes rakomány), és irány Litvánia, Üla folyó. (Litvánia neve a litva=eső szóból származik, nekünk 1 hét gyönyörű szeptemberi napsütésben volt részünk)A folyócska egy fenyőerdőkkel borított homokhátságba vágódva meanderezik a Dzükijos nemzeti Park területén keresztül. Viszonylag kevés információnk volt róla, így helyiek által 12 órásnak leírt túratávot 2 napra terveztük. Ennek megfelelően sátor, matrac, hálózsák, palesztin konyha, székek, évszaknak megfelelő száraz ruha és sör került a hajókba. Minden kényelmesen befér, csak a decktáska és pótlapát maradt a fedélzeten. A folyócska 3,4-4 km/h kanyarog, sokszor meredek homlokfalak között, bedőlt fákkal jócskán ellátva. Időnként az volt az érzésem, hogy hol a lapátom jobb tolla , hol a bal szárad meg, hogy követni tudjam a 180°-nál is nagyobb szűk fordulókat.

A hosszú aleut lapát nagyon jó párosításnak bizonyult, íves csapásokkal remekül lehet vele a szűk kanyarokba terelgetni a tengerre tervezett Marlint. A hajó stabilitása (nekem) elég ahhoz, hogy kunsztosabb ki-, beszállásokat száraz lábbal tudjak abszolválni, de állva pisilni még nem próbáltam belőle. A távot végül kevesebb mint 6 óra evezéssel (1 ¼ óra az átemelés és piknik) egy nap alatt kényelmesen teljesítettük.

Összefoglalásul a Marlin szerintem a Prijon eddigi legjobb PE hajója, ha a belépőéle nem lenne a német gyártótól megszokott tompa és bumfordian gömbölyű (10km/h körül egyszerűen fröcsköl), egy alacsonyabb háttámlával akár kifogástalannak is nevezhetnénk. Így csak nagyon jó választás annak, aki megengedheti magának az Európában készült kajakok árfekvését, és a testalkatának, evezési stílusának is megfelel.

És miért Litvánia?

-                     mert messze van a hétköznapoktól

-                     mert itt még nem voltunk

-                     mert szeretem a gombát, a fenyőmézet, a füstölt halat, a kaviárt, és a sört

-                     mert szeretek gerendaházban lakni az erdőszélén, ablakom alatt az Ülával, és este befűteni a kemencébe

-                     mert szeretek a gombaillattal átjárt fenyőerdő alját borító süppedős mohaszőnyegen sétálni

-                     mert barátságosak a helyi emberek

-                     mert jó itt, még akkor is ha most a Kaunasi városnézéstől rám tört  lumbágóm miatt kajakozás helyett hülyeségeket irkálok nektek.

Zervynos, 2009.09.22.