A köd születése
MÉG RÉGES-RÉGEN volt úgy, hogy a Torkos Szellemek folyton ellopták a holttesteket, és hazavitték őket vacsorára. Már-már úgy tűnt, senki nem lehet nyugalomban a sírjában, míg végül egy angkok, aki Puagssuaqnak hívtak, élve eltemettette magát, mert nem tudta, kicsoda vagy micsoda teszi ezt a népével, és szerette volna kideríteni.
Azt mondta: - Ha a holtak nincsenek biztonságban, akkor az élők sincsenek. Hamarosan a Torkos Szellemek kiszimatolták a friss sírt, és hazavitték az elhantoltat. A Szellemnek volt egy felesége, és három gyermeke, mindannyian elképesztően kövérek voltak. A feleség kiment tűzifát szedni a lakomához. A gyerekek Puagssuaq köré gyűltek, egyikőjük meg is csípte, majd így szólt: - Apám, ez az emberlény nem halott. Nézd, hogy ficereg, amikor megcsípem! - Butaság – mondta a Szellem. – Ugyanolyan halott, mint a többi. Soha nem hoznék haza élő lényt. Az udorító lenne. De maga is megcsípte Puagssuaq-ot, csak a biztonság kedvéért. Csúf kis meglepetés érte ezért: az angakok talpra ugrott, és azt mondta: - Föld, nyílj meg! Egy nyílás keletkezett éppen ott, ahol a Szellem és gyermekei álltak, és mindőjüket elnyelte, mindörökre. A Föld bezárult fölöttük. Ezután Puagssuaq elindult, hogy megkeresse a Szellem feleségét. Hamarosan meglátta őt, karjai tele tűzifával. Annyira kövér és puffadt arca volt, hogy a két orcája egészen a szeméig duzzadt - így alig látott, és a férjének nézte Puagssuaq-ot. - Mindjárt csinálok neked vacsorát, kedvesem – mondta. Puagssuaq ekkor megpróbálta leszúrni a késével, de csak mintha egy rozmárt próbálna csonttűvel piszkálni, annyira kövér volt a Szellem felesége. Ekkor az asszony rá is jött, hogy aki őelőtte áll, bizony nem a férje, és azt mondta Puagssuaqnak, hogy semmit nem szeretne jobban, mint a szívét kihúzni a száján keresztül... Majd utánaeredt a menekülő angakoknak, futott, amennyire csak tudott. Addig futottak, amígnem egy kis folyóhoz értek, amelyet Puagssuaq átugrott. Megállott a másik oldalon, és azt mondta: - Öntsd el a partjaidat, kis folyó! Így aztán az asszony nem tudott átkelni. - Hogy kerültél át oda, hogyha nekem, egy Torkos Szellemnek nem sikerül? –kiabálta. - Könnyű volt. Csak kiittam a vizet. Így hát az asszony elkezdte inni a folyó vizét. Egészen addig itta, amíg nem csak lett egy kis száraz nyom, amin átkelhetett. - Jaj! – így kiáltott fel Puagssuaq. – Mi az a szörnyűség, ami kilóg belőled ott alul? Az asszony megpróbált maga alá nézni, de amikor lehajolt, a gyomra szétrepedt a sok víztől. Holtan esett össze. Gőz szállt fel belőle, amelyből köd lett, a világon a legeslegelső köd. Emiatt a köd miatt lehetnek az emberek már biztonságban a sírjukban.
Angakok – eszkimó sámán
|