Annyit bosszankodott ezen az apja, hogy végül így fordult hozzá:

- Soha nem fogod megtalálni az igazi férfit, lányom. Miért ne lehetne férjed egy kutya?

A lány nem felelt, így apja még egyszer feltette a kérdést. Ebben a pillanatban a lány kutyája rontott be az ajtón. Leteperte a lányt, letépte a ruháját és szerelmeskedett vele. Az apa fogta a kutyát, kivitte és kikötötte, de a kutya eloldotta a hámot, újra bejött, és újra szerelmeskedett a lánnyal. Az apa ekkor átevezett a kutyával a fjordok túloldalára, és ott kittette. Ez sem működött. A kutya könnyedén átúszta a vizeket és ismét közösült a lánnyal. Aztán összeragadtak.

- Látom már, ti egymásnak vagytok teremtve – mondta ekkor az apa.

Ezután a lányát és a kutyát egy csónakkal a fjord közepére vitte. Ez a sziget csupa sziklából állt. Ott élt a lány a kutyával, és végül egy alomnyi gyermeket szült neki, félig kutya, félig ember kölyköket.

Azért, hogy élelemhez jussanak, a kutya minden nap átúszta a vizet, nyakában egy pár kamikkal. A lány apja mindig rakott húst a kamikba, a kutya pedig ezzel visszaúszott.

Egy nap az öregember úgy döntött, hogy köveket rak a kamikba. Így is tett, majd befedte a köveket hússal. A kutya elkezdett visszaúszni, de a kövek olyan nehezek voltak, hogy belefúlt a vízbe, épp mielőtt kiért volna a partra.

A lány bosszút esküdött férjéért.

Ezután az öregember evezett mindig a szigetre és vitte az élelmet az unokáinak, akiket nagyon-nagyon szeretett. Egyik nap átevezett, és odavetette nekik a húst, de a kicsik még mindig éhesnek tűntek. Az anya azt mondta nekik, nyalogassák le az öregember kajakjáról az odatapadt vért. Így tettek. Aztán az anya felmosolygott:

- Egyétek csak meg, gyermekeim!

Erre feldöntötték az öregembert, és gyorsan felfalták.

- Helyes! – kiáltott fel, ám hamar elszomorodott, hiszen így a gyermekeinek nem lesz mit ennük. Így hát fogta a csizmatalpakat, bálnacsontból árbocot állított, és csónakot készített. Ivadékait beletette, és egy részükhöz így szólt:

- Utazzatok a szárazföld közepe felé, és éljetek rénszarvason! - Belőlük lettek a Vörös Emberek. Egy másik részüknek ezt mondta:

- Menjetek keletre, és ültessétek a piszkos földbe az ennivalótokat! - Belőlük lettek a Fehér Emberek. A többi gyermeket északra küldte. Nekik ezt mondta:

- Ti nem fogtok sok élelmet találni. Egyetek azt, amit tudtok. - Belőlük lettek az Inuitok.

Mindenki ezeknek a gyermekeknek a leszármazottja. A lány maga hátramaradt, a szigeten. Nem evett húst, így éhenhalt. Utolsó napjaiban szeretett édes kutya-gyermekeire gondolt.

Kamik – eszkimó csizma