A természet erői tiszteletet parancsolnak. Egy turbulens, fehéren habzó, tarajosodó víz különösen: mintha önálló életet élne, kiszámíthatatlannak tűnik; azonban tengeren előfordulhatnak ilyen körülmények. Néhány általános szabállyal talán megkönnyítjük a döntést, merre is vedd az irányt ilyenkor.

Sekélyebb partokon, sziklák körül a sötét színű víz fel-le mozog, míg a világosabb, fodrozódó-habzó víz áramlik valahova (fel, le, jobbra, balra, körbe-körbe). Általában elmondható, hogy a sötét színű víz a legbiztonságosabb hely. Ha sziklás vidéken kajakozol, a sötét vizű utat válaszd, s közben figyelj a felszínen megjelenő fehér foltokra. Ezek az áramlatok kitéríthetnek az irányodból, s az evezés, iránytartás hatékonyságát jelentősen csökkenthetik.

Ha valami miatt már nincs lehetőséged védettebb partszakaszon kikötni és csak nagyobb hullámokon áttörve lehet csak partra szállni, a legkisebb ellenállás irányába menj: az alacsonyabb hullámtaréjok mélyebb, nyugodtabb vizet sejtetnek; zátonyok mögött szintén csendesebb a víz; és megint csak azt tudjuk mondani - a sötét szín irányába menj. Mindig igyekezz előretekinteni, felderíteni, mi lehet a hullám mögött és készülj fel arra, hogy adott esetben visszafele is tudj evezni.

Sziklák közelében mindig óvatosan evezzünk. Csak gyakorlottaknak ajánljuk! A hullámbecsapódás során felszabaduló levegő mennyiségéből, erejéből következtethetünk az ott tomboló erőkre. Az egyik legkritikusabb helyzet egy kajakos számára, ha olyan helyen tartózkodik, ahol a sziklára becsapódó hullám visszaáramlásával szinte egy időben jön a következő löket. Ezeket már többnyire messziről látni, ezért az ilyen típusú területeket el tudod kerülni!

A hullám által a partra vert víz hasadékok, vájatok mentén visszaáramlik a nyílt tenger felé. Ezek az áramlatok elsősorban mólok, zátonyok, gátak mentén alakulnak ki. Az ilyen áramlatok is a biztonságosabb területek közé tartoznak egy kajakos számára. (Az úszókra ezek a tengeri áramlatok veszélyesek lehetnek, hiszen a nyílt tenger felé sodorja a gyanútlan fürdőzőt. Apálykor ezek az áramlatok felerősödnek.)

Minden esetben, ha teheted, a kikötést (kis sziget esetén) a szélárnyékos oldalon tedd, ha ez nem megoldható (nagyobb szárazföld), próbáld meg a parttól távolabb szemrevételezni a partszakaszt, és ha találtál megfelelő kikötési pontot, akkor közeledj a parthoz! Minél kevesebb időt tölts a "megfújt" partszakasz közelében. A kikötés nagy szélben az egyik legkritikusabb manőver! Próbálj meg gyors és nagyon határozott lenni! A hatalmas, magasra csapódó hullámok mindig komoly sziklás felületet jelentenek, de ezek között is meg lehet találni a kisebb kifutó szakaszokat!

A tapasztaltabbak a szél közeledtét is már messziről látják. Ha megváltozik a víz felszíne, sötét foltok alakulnak ki rajta, ilyenkor egy erősebb széllökésre számítsunk. A vízfelszíni sötét foltok közeledtével készüljünk fel a szél felerősödésére. Ha a sötét színű vizet nem foltnak, hanem egy egyenes vonalnak látjuk, szélroham várható. Ez kis hazánk kedvenc taván a Balatonon elég jól megfigyelhető. Kicsi tó a Balaton, de nagyon komoly szelek, nagyon gyorsan csapnak le rá! A haragos zöld, sötét víz a távolban, komoly és jól előre jelezhető szelet jelent! Nagyobb vízfelületeken a horizonton megjelenő fehér sapkák jelzik, hogy a hullámok kezdenek összeállni, ha ezeket az apró kis sapikat észleljük, még van egy óránk biztonságosan kikötni!

Érdemes még megemlíteni az árapály és a szél együttes hatását. Ha a szél az áramlással szemben fúj, magasabb hullámokat kelt, ezzel ellentétben, ha irányuk megegyező, alacsonyabb és egymástól távolabb keletkező hullámokra számítsunk.

Forrás: Gordon Brown, Sea Kayak, Pesda Press Ltd. 2006.125-126. old.