Putunak hívták, Lyuknak, és amúgy pedig igen csinos teremtés volt. Egyszer egy szárazföldi ember – egy vadász, akit Qalaseqnek, Köldöknek hívtak – az ő szigetére érkezett, új vadászmezők után kutatva. Nem sikerült vadhúst találnia – csak Putut. Ekkor ezt gondolta:

- Na, most innentől nekem van egy kis feleségem, de a törzsfőnöknek még mindig egyedül kell majd aludnia.

Ám a törzsfőnök is arra a szigetre vetődött. A kis kalyiba ajtajában állva nézte Qalaseqet és Putut, ahogy szerelmeskedtek.

- Ez nagyon tetszik…

Egészen addig figyelte őket, amíg el nem aludtak, ekkor megragadta Putut a vállánál fogva, és elkezdte kihúzni a sátorból. Qalaseq épp időben ébredt fel, és még el tudta kapni a lábát. A két férfi egészen addig húzta, húzta két irányba a nőt, mígnem kettészakadt. A törzsfőnök hazafitte a felsőtesét, Qalaseq pedig az alsó testféllel maradt a szigeten. Mindketten kipótolták a hiányzó részeket rozmár agyarával és medve combcsontjával, így a nő két egész testben újra életre kelt.

A törzsfőnök asszonya azonnal féltékennyé tett mindenkit a faluban.

- Miért kell ennek az öreg embernek egy feleség, miközben mindenki más a kutyáival aluszik?

Elkezdték ők is húzni az asszonyt kétfele, amíg nem kettészakadt. Aztán ezt a két felet is addig húzták, amíg négy nem lett belőle. És így tovább, amíg minden egyes férfinak jutott egy asszony, akit férje, a hiányzó részeit kipótolva élővé tett. De nemsokára elkezdtek veszekedni egymással, mert minden férfi azt gondolta, hogy a másik asszonya jobb az övénél.

Qalaseq folytatta kis életét a szigeten azzal a nővel, akit immár Utssuajuknak, Kicsi Nagy Szeméremnek hívtak. Életet adott hatszáz gyönyörű, egészséges gyermeknek. A falubeli asszonyok közül egyik sem szült gyermeket soha. Talán mert annyiszor voltak kettészakasztva. Talán mert túl sok repedés volt az agyaron és a csonton, amivel kipótolták őket. Senki sem tudja.