Mielőtt a Meséket elolvasnád
„Minden bölcsesség csak távol az emberi otthonoktól található meg, a nagy magányosságban, és csakis szenvedés árán lehet elérni. Szenvedés és szegénység, csak ez a két dolog képes kinyitni az ember elméjét arra, ami rejtett a többiek előtt.”
Igjugarjuk, Caribou eszkimó, Knud Rasmussenhez
A szellemekkel teli kajak Eszkimó népmesék - Lawrence Millman újramesélésében „Egyszer, egy sátorban ültem az Auyittuq Nemzeti Parkban, a Baffin Szigeten. A társam egy eszkimó mesemondó, Ken Annanack volt, egy Pangnirtung nevű falucskából. Néhány napig nagy esőzések öntöttek el és az ordító őszi szél iszonyatosan tépázta a sátrunkat, rendszertelen, kétsorozatos egymásutánokban. Az időjárás foglyai lettünk, és nemigen tudtunk mást tenni, mint néha bekapni pár falat fókahúst és a gyomrunkat égetni egymás után legurított erős feketekávékkal. Először még csak összevissza mindenféléről beszéltünk, hokiról, nőkről, a huszonkettes töltények előnyeiről. De amikor Ken elkezdett sztorikat mesélni, megváltozott a hangja. Mintha csak hirtelen felült volna a mi Primus kályhánkra. Egy emberről mesélt, aki megpróbálta megenni az időjárást. Hallottam egy emberről, aki lazaccá változott, és még egy csomó másikról, akik mind medvévé változtak. Felhozta a kannibalizmus témát. „1900 körül” – kezdte - „a nagyapámnak meg kellett ennie egy kisgyereket, hogy ne éhezzen. A kisgyerek amúgy is meghalt volna. Azt mondta, olyan íze volt, mint az alvilági medvehúsnak.” Nem főztünk több kávét. A szél bömbölt. És ennek a szélnek a fogai között még több történet gurgulázott elő; hosszú, elmeséletlen történetek; félig elfelejtett történetek; kis helyi anekdoták (oqalualat); és néhány nagy mítosz (oqalugtuat). És arra gondoltam, hogy a történeteket így kell elmesélni – tomboló vihar közepette, húsban bővelkedve, kősziklák fűrészfogai és jégkorszaki gleccserek között meghúzódva.” Lawrence Millman Ezek a mesék nem a gyenge szívnek, és nem is gyerekeknek valók. Durvaság, testiség, nemi erőszak is előfordul bennük. A gyűjtő ezeket a történeteket nem zsigerelte ki, mint más néprajzkutatók, így az érzékenyebbek könnyen megilletődhetnek rajtuk. A nyitott olvasók számára viszont egy olyan kultúra portréja, amely a világon az egyik legkegyetlenebb környezetben maradt fenn. Cselszövés, varázslat, harc - az élelemért. Az emberek, az állatok és élettelen tárgyak mind-mind különálló karakterek, saját napirenddel, akiknek egy alakváltoztatás körülbelül annyi erőfeszítést igényel, mint egy ruhacsere. A bűntetteket keményen megtorolták, világos erkölcsi példát mutatva a többiek számára. Csakhogy, a sors vagy körülmények is néha szeszélyesen kegyetlenek tudnak lenni, a karakter pedig végül túléli - vagy alulmarad. Nem könnyed olvasmány. Annak az olvasónak viszont, aki mégis megismerné ezt a világot, furcsa, mégis lenyűgöző, kellemes borzongásban lesz része. Jó szórakozást! |