Ma is életben tartják a régi szokásokat grönlandi és az Aleut-szigeteki iskolákban. Ám a legtöbb hagyományos technológia és gyakorlat elveszett. Némely hajó formája fennmaradt olyan rajzokon, melyeket a korai felfedezők készítettek. Sok kajakot a múzeumokban nem a megfelelő körülmények között tároltak, így azok akaratlanul is tönkrementek. Ez mind megnehezíti ill. lehetetlenné teszi a modern kajak és felszerelés összevetését a tradicionálissal.
 
Hogyan alakult ki a modern kajak?
Nézzük a modern kajak két nyomon követheti ősét. Az első, ahol nagyon hasonló másolataik voltak a délnyugat-grönlandi elődjeinek.
1959 nyarán Ken Taylor egy egyemberes expedíciót indított Nyugat-Grönlandól egészen vissza Skóciáig. Kajakjának különlegessége az volt, hogy egy kissé módosított változata volt a nyugat-grönlandi típusnak.
Ezt a kajakot sokszor lemásolták, ezek közül a legismertebb az 1971-ben a Geoff Blackford által épített modell. Blackford újratervezte a régi modellt, a saját méreteire igazította, megőrizve a felfordított hajófart, és végül egy 5,2 m hosszú, 53,3 cm széles hajót alkotott préselt falemezből, amely amúgy minden egyéb paraméterében egyezett Ken Tayloréval.
Blackford hajója lett felhasználva egy üvegszálas mintájaként, és végül ez lett a Frank Goodman (Valley Products) „Anas Acuta”(nyílfarkú réce) néven forgalomba kerülő hajó.
.
Egy ismert brit hegymászó, Colin Mortlock javasolt egy expedíciót a sarki norvég fjordoktól Nordkappig, Európa legészakibb pontjáig. Mortlock és csapata az Anas Acuta kajakokban evezte körül a Skye-szigetet, de szükségét érezte egy új kajaktípusnak, mely a sok ellátmány ellenére is megőrzi irányíthatóságát és tengerbírását.
Végül Frank Goodman mutatott be egy új típust, mely alapjaiban a nyugat-grönlandi hajókra hasonlított, de a sztenderd elemeket is magukba foglalt, mint például hogy a legszélesebb része kívánság szerint igen széles volt, így elbírta a rendkívül nagy rakományt is – így született a „Nordkapp”. Sok modern hajó tervezésében nyúlik vissza eddig a modellig.
A kajakok fejlődésének másik útja a „Rob Roy”-féle.
A McGregor „kenut” 1865-ben építették, John McGregor tervei alapján – azaz amikre emlékezett az eszkimó-kajak vázlatai alapján. Alakban és méretben nagyon hasonlított a Coasterhez. A Klepper is hasonló stílust képviselt. Hasonló alaptípusú az összes hajó, melyet Észak-Amerikában, északnyugaton terveztek.
Ha tanulmányozzuk a grönlandi és alaszkai kajakokat, nyilvánvalóvá válik a konstrukciók széles spektruma. Mindegyik típus a körülményeknek megfelelően fejlődött ki, attól függően, honnan származott. Ebből is látszik, hogy az egyikfajta modell miért volt népszerű egy bizonyos vidéken, és kevésbé elterjedt a másikban, a Nordkapp stílus Angliában, Új Zélandon, és a szélesebb és laposabb kajakok Észak-Amerikában. Még egy olyan kis országban, mint Új Zéland, előfordulhatnak tájankénti preferenciák, példának okáért északon a felhajló orrú típust kedvelik, míg délen a laposabbat, áramvonalasabbat.
Az ötvenes évekig a fa volt az általános építőanyag, mígnem feltűnt az üvegszál. Ezt 1984-ben a műanyag követte, az első ilyen hajó Chinook néven vált ismertté.