A faanyag erdeifenyő, feketefenyő, lucfenyő vagy fűz lehetett. A fémalapú eszközök lecsökkentették a kajaképítés időtartamát, minthogy a vas nem tompul olyan gyorsan, mint a hagyományos eszközök. A történészek véleménye nem egyezik meg abban, hogy a vas tökéletesítette-e a kajak minőségét, avagy nem. Peterson, a „Grönland bőrhajói” című írásában erre vonatkozó információkat közöl.
Egy kész kereten varrták rá a fókabőrt, mely többnyire szakállas fókából származott, de néhol oroszlánfóka, rénszarvas vagy rozmárbőrt használtak.
A szőrt leszedték a bőrökről, majd olajjal kezelve tették vízállóvá. Négy-nyolc naponta kellett felvinni ezt az olajat, a bőr minőségétől függően. A mindennap használt hajókat gyakrabban kezelték. A keretre inakkal erősítették a bőrt, és azzal is varrták meg. A varrás is vízálló volt, mert az öltések nem mentek keresztül egészen a bőrön.