A Mennydörgésgyerekek
EGYSZER VOLT, hol nem volt két kisgyerek, egy kisfiú és egy kislány, akik minden idejüket játékkal töltötték a szabadban. A mostohaapjukat ez bosszúsággal töltötte el, mindig panaszkodott, hogy soha nem tud miattuk aludni.
Egyszer azt találta mondani nekik: - Hé, ti ketten, miért nem mentek máshova játszani? Ez a zaj engem az őrületbe kerget… A két kisgyerek, félve a mostohaapjuk haragjától, inkább elkószált jó meszire. Egy távoli hegyvidékre érve ismét játszani kezdtek. - Legyünk narválok! – mondta a kisfiú. - Nem, nem – mondta a kislány. - Akkor legyünk rozmárok! - Nem, nem… A fiú a tenger összes állatát felsorolta, de a nővérkéjét egyik sem érdekelte igazán. Aztán a fiú elkezde sorolni a szárazföldi állatokat. - Legyünk jegesmedvék! - Nem szeretem a jegesmedvéket. - Akkor legyünk rénszarvasok! - Nem, nem… A fiúnak nem jutott eszébe több állat, így azt mondta: - Akkor változzunk át mennydörgéssé! - Jó! Elkezdték kiabálni, hogy „mennydörgéssé változzunk, mennydörgéssé változzunk”, de annyiszor, hogy végül az égig emelkedtek. És egyszercsak tényleg mennydörgéssé változtak. Lepisiltek a földre, és elkezdett esni az eső. A fiú tüzet csiholt, és villámlott. És annyi zajt csaptak, hogy az egész világon mennydörgés hallatszott. Egy idő után elkezdtek hiányozni az anyjuknak. Az anyjuk így szólt: - Nem vagytok éhesek, gyermekeim? - És a melleiből tejet kínált nekik. A gyermekek megéheztek. Hazamentek, de olyan nagy zajjal jártak, hogy senki nem tudta elviselni. A mostohaapjuk kirohant a házból, kezeit a fülére tapasztotta. Az anyjuk kiabálva könyörgött nekik, kérte, kérte őket, hogy menjenek el. Így a mennydörgésgyermekek visszatértek az égbe, és ott is maradtak.
|