május 17 - május 21

Velence, Burano, Murano - A tenger és a város szerelme

Jelentkezem

Velence, Burano, Murano - A tenger és a város szerelme

Helyszín: Velence - Olaszország
Időpont: 2017. május 17 - 21.
Találkozó: A vidám kisbusszal utazóknak a találka a Római parton, 17-én 20 órakor, az egyénileg, illetve telekocsival érkezőknek május 18. 10:30 Lido, San Nicolo kemping

Szállás: Jól felszerelt kemping, vagy apartman, szálloda.
Utazás: Egyénileg, vagy a Vidám Kisbuszban.

A programról:
Szeretnénk igazán más szemszögből Európa egyik leglátogatottabb, kultúrában, épületekben páratlan városát felfedezni. Velencébe évente mintegy 15 millió turista látogat el; a pünkösdi Vogalonga idején, amikor mindenfajta motoros járművet kitiltanak a város csatornáiról és csak kézzel hajtott vízi eszközökkel lehet közlekedni, több ezer evezős keresi fel a várost.
Mi nem ilyenkor érkezünk!
Azért, mert szeretnénk elegánsan kitérni mind a gyalogos, mind az evezős turisták útvonalából, hogy kajakjainkkal a város nyüzsgő hétköznapjaiba kóstoljunk bele.

A napi túrák kiindulópontja egy, a városhoz közeli Lido szigeten lévő kempingben van, vagy igény szerint apartmanban, szállodában- innen indulunk városnéző, felfedező barangolásainkra. Ha a híres velencei köd lehetővé teszi, már a kora reggeli órákban bemerészkedünk a városba, hogy ne csak a turisták forgatagával találkozzunk, hanem az ébredező utcákkal, jobban mondva csatornákkal. Van annak is valami bája, hogy a tülekedő gépkocsik helyett áru- és személyszállító hajókkal kell a jobbkéz-szabályt gyakorolni. A kajakos városnézés lehetővé teszi, hogy ne csak a turisták által látogatott fő "sodorvonalban" haladjunk, hanem az eldugott tereket, csatornákat, sikátorokat, a kevésbé díszes homlokzatokat is felfedezzük. S ha megfáradtunk, mi hathat frissítőbben, mint egy igazi olasz capuccino egy hangulatos kávézó vagy trattoria teraszán.

A városban való kajakozás csodálatos dolog. Mivel nem szeretnénk nagy tömegekkel mozogni, az élmény miatt, csak kis csoportot indítunk ezen a túránkon! A maximális résztvevő létszám 12 fő.

A velencei forgatag:
Nulladik nap: a velünk utazóknak, bepakolás a vidám kisbuszunkba, majd zene, száguldás, utazás, éjszaka a buszon.

Első nap:
Érkezés a Lidóra a reggeli órákban, pakolás, sátrat állítunk, elfoglaljuk a szállásunkat, majd rövid szieszta, és a kajakos alapkiképzés után irány a tenger. Ellátogatunk a közeli hangulatos Murano szigetére, amely üvegfúvásáról, üvegből készült ékszereiről, tárgyairól vált híressé. Próbálunk beilleszkedni a város nyüzsgésébe, megszokjuk a hajóforgalmat. A szigetről a délutáni órákban tovább állunk a magányos Temető szigetre, ahol egy rövid szárazföldi látogatást teszünk, majd az alkonyat fényeivel mi is hazakajakozunk, a kempingben vacsi és az elmaradhatatlan esti közös lógás, gitár, pihi.

Második nap:
Irány a színes Burano szigete, a csendes lagúnák, a homokos kis szigetek. Az utunk a kis szigetig a lagúnák rengetegében vezet majd. Apró csatornák, felfedezésre váró homokzátonyok, madarak, távolban pedig Velence sziluettje. A város meghódítása után elkajakozunk Torcello magányos harangtornya felé. A haza úton a lagúnák kusza vizein evezünk vissza.

Harmadik nap:
Belecsapunk a lecsóba. Kora reggel ébresztő, majd a napfelkeltével útnak indulunk és megnézzük az ébredő Velencét. Friss péksütemény illata, ébredező város, az álmos gondolák... Eltévedünk Velence legszebb részeiben, a Sóhajok hídja alatt kajakozunk el, a beláthatatlan, eldugott csatornákon, égbetörő homlokzatok tövében haladva eljutunk a Zsidó negyedig is, majd a Rialto-hídnál kikötünk, és a városnézés folytatódhat szárazon is. A késő délutáni órákban hazakajakozunk.
Az egész napot a városban töltjük, erőnktől és kedvünktől függően járjuk be a várost. Avatott idegenvezetőnk mesél majd a városról.

Negyedik nap : Bringát bérelünk és két keréken lábunk alá vesszük a Lidót és átnézünk a nagy partra. Bringáinkkal eltekerünk a sziget legizgalmasabb "hippistrandjára, ahol barnulás, bícselés, pihenés, hideg sörök...  A délutáni órákban indulás haza! Várható hazaérkezés hétfőn, a hajnali órákban.

Kinek ajánljuk: mindenkinek, aki egy életre szóló kajakozásra vágyik.
Nehézség: Izgalmas, de biztonságos. A második napon húsz kilométer fölötti lesz a táv, és lesz benne egy hajnali ébresztő, kora hajnali kajakozás.
Nézzétek meg filmünket legutóbbi velencei túránkról!

A túra 8 fő részvételével indul.

Részvételi díj: 69.900 Ft/fő, amely tartalmazza:

  • a felszerelés bérlését (tengeri kajak, spricó, mellény, lapát, vízhatlan kabát, vízhatlan zsák).
  • hajószállítást
  • túravezetést

A részvétei díj nem tartalmazza:   

  • szállásdíjat ( 18 €/fő/éj)- kempingben
  • parkolási díjjat (5 €/autó/éj
  • kerékpár bérlést (kb. 10 €/bicó/nap)
  • az utazást (vidám kisbuszban, korlátozott számban 22.900 Ft/fő)
  • utas és baleset biztosítást
  • A részvételi/kölcsönzési díjon felül fizetendőket a helyi szolgáltatóknál kell fizetni -


Amennyiben az éjszakákat szállodában vagy apartmanban töltenéd, kérjük jelezd ezt felénk.

Mielőtt kajakba szállnál, mielőtt velünk tartanál izgalmas kalandjainkra, mielőtt jelentkeznél - kérjük olvasd el figyelmesen az alábbi linken található gondolatainkat a kajakozásról, az outdoor-ról, a tengeri kajakos stílusunkról. Bevállalod?

Hogyan csomagolj? Mit hozz magaddal? Mit adunk MI neked? Hasznos tippek a felkészüléshez, csomagoláshoz.

Ha kérdésed van, ha elakadtál, fontos válaszok kezdőknek, a víz szerelmeseinek, leendő tengerikajakos csavargóknak.

A túrák útvonalát meghatározza az időjárás, valamint a vízállás. A tengerikajak.hu a változtatás jogát fenntartja. A túrán résztvevők kötelesek a túravezetők utasításait betartani.

Velence

Velence történelme kezdetei az időszámításunk előtti első ezredfordulóra tehető, mikor az Alpok-hegység, az Adria-tenger és a Pó folyó közti síkságon az etruszkokkal rokon nép, az euganeiek közé letelepedtek az Alpokból érkező illír származású venétek. Homérosz is említi a venétek földjét, ahol "a lovak és öszvérek vadon tenyésznek".
A venétek kereskedő nép, mely önként vállalta Róma fennhatóságát, hisz minden érdeke megvolt, hogy részt vehessen a Földközi-tengeri hajózásban.
Venetia a római korban Gallia Transpadanaként élt tovább, melynek fővárosa Patavium, a mai Padova volt. A Római Birodalom bukása után ez lett Itália leggazdagabb városa, melynek tengeri kikötője Chioggia és a Lido szigetén levő Medaucus volt.
Az írásos feljegyzések szerint a rómaiak a megbízható, becsületes kereskedők mintaképének tartották a venéteket, asszonyaik erkölcsét pedig magasztalták.
A népvándorlás idején a venétek szenvedték át legelőbb a történelem viharait. Elsőként Attila dúlta fel a helyet a lovas hadaival, 452-ben pedig földig rombolta Aquileiát. A közhit ekkortól számítja Velence keletkezését.
A történészek szerint azonban nem épp így volt, mert Aqueileia lakosai közül, aki tudott, a közeli Grado laguna-szigetre menekült. Pádovából és a többi környékbeli városból pedig a velencei lagúna-világba menekült a lakosság, de a hun dúlás futó vihara után legtöbben visszatelepedtek régi városaikba.
489-ben a keleti gótok vették birtokukba Észak-Itáliát, akik Pannónia felől érkeztek, Nagy Theodorik vezetésével. Ekkor a velencei lagúnák szigetein már kisebb települések léteztek, melyek lakossága főleg sópárlással és halászattal foglalkozott. A természetes gazdálkodást folytató közösségeket katonai parancsnokok igazgatták. Ezen vezetőkhöz, a tribuni maritimihez írta Cassiodorus (485-578), Theodorik kancellárja a vízi fuvart kérő levelét, mely Velence legrégibb írásbeli dokumentuma.
550-ben, a gótok uralmát a Keletrómai Birodalom váltotta fel, mikor is a bizánci császár Ravennából irányította Itáliát.
568-ban minden addiginál súlyosabb megpróbáltatás várt Veneto vidékére, mikor a longobárdok a hunokat is felülmúló pusztítással vették birtokukba a tartományt, és valójában ekkor kezdődött meg igazán a kulturált városi lakosság menekülése a lagúnák közé: Torcello szigetére, Caorléba, Gradoba.

Padova jómódú patríciusai és környezetük a velencei lagúnákba költöztek, főleg Malamoccóba, Chioggiába és Jesolóba, ahová a longobárdok már nem tudtak benyomulni s így továbbra is bizánci fennhatóság alatt maradt, Észak-Itália viszont tartósan lombard birodalommá vált.
Ekkor már nem volt visszaút, de a szívós, kitartó emberek, akik képesek voltak alkalmazkodni a vízi élethez és összetartottak, végül győzedelmeskedtek a mostoha természeti körülmények felett. Ennek a közösségnek legfőbb terméke és egyben a valutája a só volt. Mivel az ellenséges  lombard szárazföld el volt előlük zárva, kialakult a lagúna-világ bárkaforgalma az Adria, elsősorban  a Bizánci Birodalom és Ravenna felé. A 600-700 körüli időszakban már viruló városkák alakultak ki a tengeri Venetiaban.
A viszontagságos életű tengeri népek mélyen vallásos érzületűek voltak, így egyszerű de szép bazilikák is épültek, mint pl. Jesolóban.

A tengeri Venetia önálló államként való léte 697-től számítható, amikor az addig Istriából kormányzott Comune Venetiorum különálló tartománnyá vált, melyet a császár által kinevezett vezér, a doge (dózse) igazgatott. A lagúnában letelepedett gazdag városi patríciusok, akiket elkísértek híveik, klienseik és egész háznépük, fokozatosan átvették a politikai vezetést s mivel a központtól e távoli területen a bizánci császárság befolyása egyre csökkent, a lagúna-városok vezető rétegeinek, a nép támogatásával, sikerült elérnie, hogy  a maguk köréből válasszanak dózsét.
Ezt az is elősegítette, hogy az új frank birodalom, Kis Pipin, majd Nagy Károly alatt megverte a longobárdokat, a bizánciakat pedig kiűzte Ravennából. Csakhogy a frankok nagy nyomást gyakoroltak Venetóra s benyomultak néhány, a szárazföldhöz közel álló városba is. Ekkoriban a szárazföld széléről a lakosság kezdett áttelepülni a távolabbi lagúna-szigetekre.
804-ben a dózse a Lídóra költözött, de Pipin a Chioggia felőli keskeny szoroson ide is benyomult. Bár a bárkáit megsemmisítették, a dózse belátta, hogy a Lido sem biztonságos, ezért 810-ben a lagúna közepén levő Rialto-szigetre helyezte át a székhelyét.
Ekkor, Angelo Partecipazio vezetésével, maroknyi ember átköltözött a mai Velence területére, majd a lagúna-városok lakói egyre nagyobb tömegben követték őket, mégpedig úgy, hogy magukkal vitték még a köveket is, amiből a házaik épültek.
A maguk mögött hagyott, egykor viruló városok fokozatosan elmocsarasodtak, hogy ma már nyomuk sem látható. A nép, minden gazdagságával együtt a Rialto szigetcsoportra tömörült, mely ettől kezdve Urbs Venetorum, vagyis Venetia néven ismert.
Murano

Murano szigete 1 km távolságra fekszik Velencétől, de közigazgatásilag csak 1924. óta tartozik a városhoz. Egykor Altinum püspöki város lakói egy része és pádovaiak menekültek ide a népvándorlás kegyetlenségei elől, így régebb település, mint Velence. Hamarosan erőteljes lagúna-várossá fejlődött, majd a XIII. sz. folyamán, amikor ide telepítették az üvegipart különösen felvirágzott. A szorgalmas iparemberek mellett a XV-XVIII. sz. folyamán számos patrícius is ide építtette a nyaralóját, sőt, kaszinó is épült. A velencei nemesek finanszírozásában számos kolostort és templomot is emeltek és itt telepítették Itália első botanikuskertjét.
Az üveggyártás kezdeteire vonatkozóan nincs pontos történelmi dokumentum, de az biztos, hogy az eleinte Velencében megkezdett üveggyártást a tűzveszélyesség miatt helyezték át Murano szigetére, a XII-XIII. században. A kemencék Muranoba való átszállítását állami rendelet írta elő.
Burano

lagúna népei történelme során Burano sosem tűnt ki valamely saját ősi hagyománnyal, híres műemlékkel, így az utókor azt feltételezheti, hogy Burano-sziget sok évszázados múltja a megélhetését a tengerből biztosító emberek, a halászok szigete lehetett.
Korunkban a halászaton kívül ismét felvirágzott az évszázados múltra visszatekintő csipkekészítés, s persze az odalátogató turisták is lendítenek a hely gazdaságán.
Burano szerény kikötője keveset árul el a halászvároska pittoreszkjéből. Hogy megismerjük az érdekes települést, lakói természetét kell kiismernünk. A házak közé hatoló Rio di Mezzo szívós halásznépe makacsul megkapaszkodott választott otthona talaján még akkor is, amikor a szomszédos Torcello kényesebb kereskedőlakossága már elhagyta ingoványossá vált települését.
A századok során, a buranói férfiak kitartóan küszködtek a tengerrel, asszonyaik pedig csipkét verve várták haza őket, mígnem finom csipkéjük Velence egyik nagy exportcikkévé vált. Aztán a több évszázadon át virágzó csipkeipar is lehanyatlott s csak a múlt század elején szervezték újjá e kézimunka művelését, mikor már az idős asszonyok is szinte elfelejtették a csipkeverés módját. Ekkor az olasz királyné csipkekészítő iskolát nyittatott a fiatal lányok részére.A csipkeverés néhány XVI. századból való remeke látható a S. Martino-plébániatemplom sekrestyéjében, s a nagy ünnepeken az oltárokon is, ahol Girolamo da Santa Croce és Tiepolo festményei is megcsodálhatók.
olaszorszagiutak.com


* A szabad helyek száma tájékoztató jellegű információ. A helyek számáról, pontos információkért keress minket írásban vagy telefonon.

Ha kérdésed van a túráról, írj nekünk!

IO8JMkC1gk0

{'markers':[{ 'address': 'Venice'}],'zoom': 12 }

Jelentkezem

Szólj hozzá!



www.tengerikajak.hu, [email protected], +36 30 820 2156
Utaztató partnerünk -- Traveller.hu Zrt. -- BFKH engedély szám: U-001758
A honlapot a H3 Kft fejleszti és üzemelteti. Minden jog fenntartva!