Darvak - Tisza - tó - Őszi daruhúzás a Hortobágyon

Darvak - Madarászós - Halazós - Kisvonatozás - Őszi daruhúzás a Hortobágyon

A darvakról:

A daru (Grus grus) a darufélék családjába tartozó hosszú lábú, hosszú nyakú gázlómadár, tőr alakú csőre ugyancsak hosszú, egyenes, mellyel rendkívüli ügyességgel tudja összegyűjteni a különféle bogyókat, ha alkalom adódik, elkapni kisebb emlősöket, főként pockokat, a sekély vízben halakat és kétéltűeket, valamint rovarokat, de ugyanilyen tehetséggel tudja összegyűjteni és kibontani ősszel az elhullott, esetenként a lábon maradt kukoricát, és mindenféle egyéb terményt, amit csak ehetőnek talál. Hatalmas termetével, 95-120 cm-es magasságával az egyik legnagyobb európai madárfajnak számít, megjelenése, alkata, tollainak színezete, járása és röpte miatt mégis igen elegáns.Szárnyfesztávolsága egy fiatal saséval vetekszik, nagyjából 180-220 cm, hosszú nyakát és lábát kinyújtva repül, ősszel, csapatokba rendeződve a libákhoz hasonló V alakban, de a libákkal ellentétben (inkább a gólyákhoz hasonlóan gyakran használja a termikeket is) kedvező szélben vitorlázik, siklik a levegőben. Európában az egyetlen költő darufaj, de a darvak családjába 14 másik darufajjal együtt tartozik. Ezek többsége Szibériában, Ázsia egyes részein, Kínában él, de Japán, Ausztrália, Kanada és Dél-Afrika is az élőhelyük között van. A daru angol elnevezése Eurasian Crane, leggyakoribb élőhelyére utalva, ezek Európa északi területei. Legnagyobb számban Finnországban és Svédországban költ, (számuk itt 45-47 ezer párra tehető), valamint Észt- és Oroszországban, de az utóbbi években egyre délebbre húzódik, Lengyelország és Németország északi részéig, ahol is a boreális erdők lápjain, erdős területek tavainak nádasaiban neveli kicsinyeit földre rakott fészkében.

A nagyobb hazai természetvédelmi események közé sorolhatjuk a madarak, köztük a darvak őszi vonulását. A madárvonulás hazánkban két nagyobb szakaszban történik. Az első időszak nyár végére, kora őszre esik, amikor a nálunk költő fajok fokozatosan délebbre húzódnak. A másik október és november derekán zajlik, amikor az északabbra költő madarak pihennek meg Közép-Európa (ekkor még) enyhébb időjárású és táplálékban gazdag részein, majd vonulásukat folytatva november végén, decemberben még délebbre vonulnak, ahol az egész telet átvészelik, és fajtól és természetesen az időjárástól függően március-április között indulnak vissza északi fészkelőhelyeikre. A hazánkon átvonuló fajok közül a darvak és libák (vetési lúd, kis lilik, nagy lilik, stb.) csapatai érkeznek ősszel legnagyobb számban, az október vonulás szempontjából a darvak hava, a november pedig már a ludaké.

Az egyik “attrakció”, vagyis a vonulás leglátványosabb része a hatalmas csapatok behúzása, amikor a darvak beszállnak éjszakázóhelyükre. Az éjszakázóhelyek kialakulását elsősorban az határozza meg, mekkora a vízmélység, milyen távolságban vannak a nappali táplálkozó- és ivóhelyek, és mennyire zavarják ezt a kiváló hallású, igen éber és érzékeny madarat napközben. Ahogy a költés során, a vonulás alatt is olyan vizes élőhelyeket keresnek leginkább, ahol a több ezres csapat elfér, a sekély vízben álló madarak pedig könnyen észreveszik a ragadozók közeledtét. forrás:hcwg.hu