Szigetköz - Szezonnyitó Tavaszi Kajak Ünnep

Az első tavaszi NAGYCSAVARGÁS - téltemetés, zenebona, vidámság. 

A Szigetközt minden vizeskedvű szereti, ismeri, járja. Csapatunk tradicionális helyszíne, minden évben ellátogatunk ide tengeri kajakjainkkal. A tavaszi csapadékból és a hóolvadásból származó magas vízállás miatt az összes holtág, áteresz járható. Az egész folyó egy szövevényes, izgalmas járatrendszerré lesz. Ezen a túrán a cikolai mellékág rendszerben csavargunk Veletek. Természetesen az útvonalunkat a vízállás határozza meg. Az útvonalról az indulás előtt dönt kis csapatunk.

A Szigetközről:
Győr és Mosonmagyaróvár között terül el ez a 63 km hosszú és 8-14 km széles terület.Északról a Szigetköz testvérével, a Csallóközzel érintkezik, melyet a Duna főága és a Kis-Duna fog közre. Délről a Mosoni-síksággal érintkezik, ami szintén a Győri-medence kistája, és szintén a Duna hordalékkúpjának része. Keletről az Igmánd-Kisbéri-medence határolja, ami már a Komárom-Esztergomi-síkság kistája. Az akadémiai beosztás szerint a Szigetköz a Győri-medence középtáj része, ami pedig a Kisalföld nagytájhoz tartozik.
Csallóköz és a Szigetköz a Duna két nagy hordalékkúp-szigete, mely a pleisztocénban erőteljes süllyedés következtében több száz méter vastag kavicsréteggel töltődött fel. A Duna ekkor már a mai helyén a Dévényi kapun érkezett a Kárpát-medencébe.
Két elkülöníthető geomorfológiai szintre tagolódik: alacsonyártéri szintre és magasártéri szintre. A jelenkorban a Duna szabályozásáig, azaz a XIX. századig, Pozsonytól Komáromig a Duna a felszínen hatalmas, orsó alakú törmelékkúpot rakott le, amin a folyó gyakran változtatta főmedrét és meanderes mellékágainak medrét. Ennek következtében a hordalékkúpon többé-kevésbé feltöltődött vizenyős holtágak, meanderek maradványai, természetes elgátolódással képződött bemélyedések kusza hálózata formálódott ki. Ezek együttese az alacsonyártéri szint, mely 1-2m-rel magasabb a Duna középvízszintjénél. A magasártéri szint 4-5 m-rel van magasabban a Duna vízszintjénél. Széles síkját helyenként a holt meanderek tagolják. A magasártér finomszemcsés üledéke alatt az építőipar számára jól hasznosítható homokos kavicsréteg található. Ma árvízgátak közé szorították a Duna vizét. A medret állandó kotrással tartják fenn. A földművelés hatására pedig a vizenyős részek jelentősen összezsugorodtak. A Dunának márciusban a jegesár miatt, május-júniusban pedig a zöldár miatt nagyobb a vízállása. A zöldár után a következő áradásig apad.
A Szigetköz közel 400 km2-es területe kiemelkedő jelentőségű nedves élőhely, amelyen az egyedülálló geomorfológiai, klimatikus, talajtani és nem utolsósorban vízháztartási adottságok következtében különösen változatos élőhelyek alakultak ki, lehetőséget teremtve gazdag és sokszínű élővilág megtelepedéséhez. Ezen az ország területének alig 0,4%-át kitevő területen például megtalálható a teljes hazai edényes flóra 47%-a, a hazai halfajok 80%-a. A Szigetköz otthont ad számos különösen ritka növény- és állatfajnak, amelyek hazánkban másutt nem fordulnak elő. A Szigetköz a Duna halbölcsője volt a Bős (Gabcikovó) vízlépcső megépítéséig és a víz eltereléséig. 65 halfaj fordult itt elő, ez a hazai fajok 80%-a. Megtalálható itt, az eredetileg tiszta hegyi patakokban élő sebes pisztráng (Salmo trutta fario), éppúgy, mint a mocsarak, lápok védett fajai: a réti csík (Misgurnus fossilis), vagy a lápi póc (Umbra krameri). Még néhány a védettek közül: magyar bucó (Aspro singel), botos kölönte (Cottus gobio) selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer).
A kétéltűek csaknem valamennyi faja megtalálható a Szigetközben. Közülük gyakori a kecskebéka (Rana esculenta), a vöröshasú unka (Bombina bombina), és a mocsári béka (Rana arvalis). A hüllők kisebb számban élnek a vízjárta területeken, de jellegzetes fajuk, a vízisikló (Natrix natrix) itt is gyakori.
A védett lepkék közül a mocsarakra jellemzők: a mocsári bíbormoly (Ostrinia palustralis), a zanót- és vérfű boglárka (Macolinea nausithous, M. teleius), a fűz-nyár-ligeterdőkre jellemzők a kis színjátszólepke (Apatura ilia), c-betűs aranybagolylepke (Lamprotes c-aureum), kéköves bagolylepke (Catocala fraxini), a keményfa-ligeterdőkre a magyar tölgymakkmoly (Pammene querceti), a szilfa púposszövő (Dicranura ulmi), sőt a teljesen száraz területek képviselői is megtalálhatók: díszes medvelepke (Arctia festiva), fehérsávos földibagoly (Euxoa hastifera).
A madárfajok száma 230-ra tehető, közülük a Duna ágrendszerében járva először a gémfélék tűnnek fel. A nagyobb telepeken szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax nycticorax) költenek. A fokozottan védett fajok közül jellegzetesebb fészkelők, a nagy kócsag (Egretta alba), barna kánya (Milvus migrans), hamvas rétihéja (Circus pigargus), fekete gólya (Ciconia nigra) és cigányréce (Aythya nyroca). A rétisas (Haliaetus albicilla) és a halászsas (Pandion haliaetus) is rendszeres vendég a területen.
A védett emlősállatok közül jellegzetesk a nyuszt (Martes martes), a vidra (Lutra lutra) és az északi pocok (Microtus oeconomus)
1991-óta természetes úton megtelepedett a száz éve kihalt hód (Castor fiber) is, Magyarországon először. Azóta úgy elszaporodtak, hogy a bővízűbb ágrendszerekben sokfelé megtalálhatók. szigetkoz.hu, Wikipédia.