"Majdnem Szent Iván éjszakája" - egyéjszakás kaland

Éjszakai lapátolás, lampionos csorgás, szerelemvarázslás

Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. A történészek az egyik legpogányabb ünnepnek tartják, de ma Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget; ekkor kezdődik a csillagászati nyár is. - wikipédia
A program során felidézzük az ősi pogány szertartást is...semmi áldozat, csak szerelemvarázslat!
A Szent Iván napi szertartásos tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló célja is volt. Az e napi tűzugrásról a magyar nyelvterület különböző pontjairól vannak adatok. A szokás az északi ( Nyitra, Hont és Bars, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) és a déli peremvidékeken maradt fenn legtovább. Legszebb változatait Kodály Zoltán gyűjtötte a 20. század elején Zobor alján. A tűzrevaló zsúpszalma, rőzse, májusfa, gaz és szemét is lehetett, melyet néhol a lányok gyűjtötték, és a tüzet is ők gyújtották meg.
A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásos módjai voltak. Csallóközben egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd egy legény ugyancsak háromszor körbefutotta és égő fáklyával meggyújtotta. A szokás lényeges része a szerelemvarázslás: a tűz átugrása közben párosító-, kiházasító dalokat énekeltek. Gyakran igen hosszúak ezek az énekek, erre utal a közismert szólás: "Hosszú, mint a szentiváni ének". Egyrészt a falu összes fiatalját összeénekelték, másrészt néhol már az ünnepet megelőző vasárnapokon is gyújtottak tüzet, Az Ipoly mentén is szokás volt Szent Iván előestéjén a tűz átugrálása, Őrhalmon az 1920-as évek táján szűnt meg. A legények gyújtották a tüzet, amit a lányok, legények és a gyerekek is átugráltak. A lányok kifelé és hazafelé menet párosító énekeket énekeltek.